Kiállítások

 

Kovács Margit, a Duna királynője KOVÁCS MARGIT KERÁMIAMÚZEUM A kiállítás 2026.12.31-ig látogatható Kurátor: Szilágyi Zsófia Júlia, Eged Dalma

Belépve a Kovács Margit Kerámiamúzeumba a dekoratív megformálás, az emberközeli témák, a mitológiai, bibliai történetek egy szerethető, ismerős világot teremtenek. Kovács Margit kerámiáiban a román kori templomok zömök, nyers formái, a gótikus katedrálisok nyúlánk, törékeny alakjai, a bizánci könyvillusztrációk merevségükben fenséges megfogalmazása, a mézeskalácsbáb-sütő formák bájos aprólékossága, az elefántcsont-faragványok karakteres vonalvezetése, a fazekastárgyak dekoratív egyszerűsége, a kelta faragások tömbszerűsége és lapos indái, az ázsiai szobrászat nyújtott, lényegre törő formakezelése, a magyaros mintákat kereső szecesszió színes, stilizált világa éled újra játékos kedvvel, egyéni látásmóddal, dekoratív felszínességgel. 

Kovács Margit rendkívül sokoldalú, technikailag bravúros, tematikájában igen változatos életművét, egyenletesen sikeres, töretlen pályáját új megközelítésben mutatjuk be. Megbomlik az idővonal, mindamellett egyes periódusokra nagyobb hangsúly kerül, jól ismert darabok kiemelt helyet kapnak, rég nem látott művek kerülnek elő. Az eddig feldolgozatlan hagyatékból dokumentumok, levelek és fotók is feltűnnek az új rendezésben árnyaltabb képet adva Kovács Margit személyiségéről. A felfrissített tárlat nagyban kiszélesíti az életművet: az eddig ismert és újonnan azonosított, Magyarország területén elszórtan látható kültéri és köztéri munkák gyűjteménye is láthatóvá válik a szentendrei anyag mellett. A friss, dinamikus kiállítás interaktív felületekkel, archív felvételekkel és videókkal hozza közelebb a látogatókhoz legnépszerűbb keramikusunk munkáit, és idézi meg a korszakokat, amikor Kovács Margit kerámiái készültek.

Látványból szerkezet – A táj és a test transzformációi Barcsay Jenő művészetében KMETTY MÚZEUM A kiállítás 2027.01.03-ig látogatható. A Barcsay 125 – Jubileumi emlékév eseménye. Kurátorok: Iberhalt Zsuzsa és Szabó Noémi művészettörténészek

Barcsay Jenő (1900–1988) a 20. századi magyar képzőművészet egyik legmeghatározóbb alakja, egyéni hangvételű képviselője, egy „régimódi avantgárd”, akinek életművét a klasszikus formaérzék és a modern kompozíciós gondolkodás között kialakított finom egyensúly jellemzi. Barcsay hat évtizedet felölelő munkássága mind stiláris, mind műfaji szempontból szerteágazó és változatos, azonban egy alapelv tekintetében messzemenően következetes: ez pedig a látható világban gyökerező és minden esetben érzelmeket generáló látvány újraszerkesztésének és átformálásának igénye saját vizuális rendje szerint – a rend és a harmónia megteremtése.

Barcsay művészetét korántsem könnyű feladat stiláris kategóriák mentén vizsgálni, sem az absztrakt, sem a konstruktív, de a nonfiguratív kifejezések sem írják körül látásmódjának lényegét, ezért ez a kiállítás arra a hosszú alkotói útrafókuszál, amely során Barcsay a táj és az emberi test vizsgálatától eljut a szerkezetre bontó vagy a szerkezetességet kereső figurális absztrakcióig.

A test és a táj – két örök festői téma – Barcsay gondolkodásában soha nem veszíti el eredeti szerepét, hanem mint kiindulópont, a művészi formaépítés ősforrását jelenti. A városok – főleg Szentendre jellegzetes – épületei, a dombok vonulatai és az emberi alakokból épített figuracsoportok ritmusai gyakran hasonló elv alapján épülnek fel festészetében, ugyanis Barcsay számára a természet és az emberi forma közötti analógiák keresése a rend megteremtése érdekében teljesen törvényszerű. Ez a rend nem steril és nem objektív: belső ritmusa, érzékeny faktúrája van, amely a szemlélőt is mélyen bevonja a kép logikájába.

Barcsay festészetére különösen jellemző a fegyelmezett vizuális gondolkodás. Képei nem narratívák, nem történeteket mesélnek, hanem látásmódot közvetítenek: azt, hogyan lehet a világot a kompozíció, az arány és a forma törvényei szerint újrastrukturálni. E gondolkodásmód egyik legemblematikusabb példája híres műve, a – jelen kiállításon is megidézett – Művészeti anatómia, amely nemcsak tankönyv, hanem a rendszeralkotó festői szemlélet dokumentuma is.

A Látványból szerkezet című kiállítás arra tesz kísérletet, hogy megmutassa Barcsay Jenő munkásságában azt a folyamatot, amely során a látványból szerkezet, az organikusból geometrikus, az esetlegesből pedig tudatosan felépített rend válik. 

Barcsay Gyűjtemény – online katalógus megjelenése
Barcsay Jenő 1978-ban ajándékozta a Ferenczy Múzeumnak életmű-válogatását. Maga a művész választotta ki a Dumtsa utcán a kis barokk épületet, ami 1979-től egészen 2015-ig adott otthont a Barcsay Gyűjtemény válogatott műtárgyanyagának. Míg a Barcsay Múzeum épülete felújításra vár, a Fő téren található Kmetty Múzeum őrzi 2022 óta a festőmester remekműveit. Jelen felület a Barcsay Gyűjtemény kritikai feldolgozására létrejövő, kutatók számára elérhető, összegző online katalógus.

Az online katalógus ezen a linken érhető el.

A kiállítás megrendezését és az online katalógus megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.

 

Mágikus kör – Czóbel Béla kapcsolatai, a Nyolcak és a mecenatúra CZÓBEL MÚZEUM A kiállítás 2026.09.13-ig látogatható. Kurátor: Muladi Brigitta

 
A Mágikus kör című kiállításban felvillanó párhuzamos életpályák körülírják Czóbelnek a 20. század eleji magyar modernizmusban betöltött katalizátorszerepét, társadalmi, szellemi környezetét. Érzékeltetik bátor és provokatív, a valóság alapjaiból kiinduló, nem a divatos absztrakció felé igyekvő, valóság alapú festészetének máig ható aktualitását. Több különálló műcsoport, a nagybányai fiatalok, mint Maticska Jenő, a Párizst járt nagy előd, Rippl-Rónai József mellett Körmendi Frimm Ervin, Gráber Margit, Perlrott Csaba Vilmos, Boromisza Tibor, Ziffer Sándor, Vörös Géza, a Nyolcak tagjai közül Berény Róbert, Czigány Dezső, Kernstok Károly, Márffy Ödön, Orbán Dezső műveiből összeállított festményanyag, valamint a szintén Nagybánya–Szentendre–Párizs-tengelyen mozgó második feleséggel, Modok Máriával közös szekció együtt rajzolják ki Czóbel változatos életútjának egyfajta művészeti kontextusát.

Czóbel életének egyik sarkalatos aspektusa, a gyűjtőkkel való kapcsolata külön figyelmet kap. A mecénásai, akik barátként jelen voltak mellette élete végéig, nagymértékben járultak hozzá a festő mai napig tartó szárnyalásához. Napjaink aukciós rekordjai között 2024 decemberében a Kieselbach Galéria Czóbel Kislány az ágy előtt című korai vásznával (340 milliós leütési ár) felrobbantotta az internetet, ezzel is bizonyítva, hogy Czóbel munkássága ma is kikerülhetetlen.

A kiállítás előkészítése alatt számos múzeummal és magángyűjtővel működtünk együtt. A National Museum Szczecin, Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria, a székesfehérvári Szent István Király Múzeum Deák Gyűjteménye, a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum, a Virág Judit Galéria, a Kieselbach Galéria, Csire László, Egri János, Erdész László, Feuer András, Germán Kinga, Haas János, Nagy András, Nagy Gabriella, Srankó Balázs és Nikoletti Zsófia, valamint a legtöbb Czóbel-művel rendelkező gyűjtőnk, Antal Péter folyamatos gyűjtési és forráskereső munkája segítette a kiállítások létrejöttét. Klein Gábor nemcsak műveket kutatott fel, de számos felfedezéssel, dokumentummal, gazdagította az anyagot, és mint a kiállítások kiemelt támogatója, a nyomtatott katalógus megjelenéséhez (az NKA mellett) financiálisan is hozzájárult.

Így mutathattunk be Michel Kellermann – Czóbel életében nagy szerepet játszó gyűjtő barát, a Czóbel Múzeum korábbi támogatója – hagyatékából származó új műveket, valamint találhattunk rá a Fiú labdával (1916) párjára, a lengyelországi Szczecinben őrzött Leányportréra (1910–1925 között), amelyről a frissen megjelenő Mágikus kör című kiállítási katalógusban bővebben beszámolunk. A nagy volumenű kötetben új nézőpontok, kutatások (Rockenbauer Zoltán, Szűcs György, Muladi Brigitta) világítanak rá a Czóbel Béla munkásságában rejlő mélységekre, és feleségével Modok Máriával, Kernstok Károllyal, illetve Hatvany Ferenccel való kapcsolatára. A kiadvánnyal nemcsak Kratochwill Mimi legutolsó Czóbel-tanulmányával emlékezünk a kiváló művészettörténészre, hanem az ő részvételével megvalósult Czóbel Múzeum 1975-ös nyitásának 50. évfordulójára is. 

A kiállítás a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósult meg.

 

Ki volt Ráby, Jókai rabja? - helytörténeti kiállítás FERENCZY MÚZEUM A kiállítás 2026.05.31-ig látogatható.

 

Jókai Mór születésének bicentenáriumán helytörténeti tárlat eleveníti fel az 1879-ben megjelent Rab Ráby című regényének főszereplőjét, a híres-hírhedt Ráby Mátyást, akinek kalandjai Szentendrén játszódnak. A kiállítás november 26-án nyílik a szentendrei Ferenczy Múzeumban.

Idén országos esemény Jókai Mór (1825–1904) születésének 200. évfordulója. A nagy magyar mesemondó 1879-ben jelentette meg Rab Ráby című regényét, melynek 18. századi története Szentendrén játszódik. Ráby Mátyás kalandjai részben megtörténtek, de Jókai nélkül megmaradt volna a levéltári akták zűrös figurájának és legfeljebb egy külföldön megjelent önéletrajzi könyv szerzőjének.

Ráby neve Jókai könyve miatt került be az irodalomtörténetbe és a szentendrei köztudatba, de az kevésbé ismert, hogy a főszereplő egyáltalán nem Jókai fantáziájának teremtménye. Ráby 1797-ben kiadott önéletírásának és a temérdek levéltári iratnak köszönhetően tudjuk, hogy valóban élő személy volt. Állítólag II. József küldte Szentendrére, hogy kivizsgálja a pénzügyi visszaéléseket, és állítólag volt egy háza is Szentendrén… De mi igaz ebből?

Kalandjait Jókai az emlékiratokból vette át – megtoldva számos izgalmas mellékszállal, jókora adag humorral, ezzel szinte teljesen átalakítva az igazi Ráby alakját. A tárlat a „Ráby-történet” egyes epizódjait világítja meg, három nézőpontból. Bemutatja az eseményeket Ráby perspektívájából, a történetileg, más forrásokból rekonstruálható életutat, és természetesen a Jókai-féle változatot is. A hármas interpretáció révén a közönség árnyaltabb képet kap Ráby Mátyás történetéről.

A tárlaton látható lesz az úgynevezett „Ráby-láda”, korabeli fegyverek, pénzérmék, megelevenednek Ráby szentendrei évei, a pesti Vármegyeháza börtönében eltöltött időszaka és külföldre szökése. Jókai Mór néhány személyes relikviája is szerepet kap a kiállításban, emellett a Rab Ráby első kiadását és Ráby Önéletírásának eredeti könyvét is megtekinthetik a látogatók.

A kiállítás nem csupán történeti és irodalmi síkon reflektál Ráby történetére, hanem képzőművészeti műalkotások segítségével is felidéz egy klasszikussá vált motívumot, a Ráby-házat. Az 1786-ban emelt épület a 20. század során bekerült a szentendrei művészet őstémái közé, így a tárlaton látható lesz egy festményekből összeállított válogatás is, többek között Ilosvai Varga István, Bánáti Sverák József és Balogh László képeiből.

A kiállítás feltárja, hogy Ráby Mátyás miért is jöhetett Szentendrére 1784-ben, kié volt a Ráby-ház, miért írta meg feljelentéseit, kikkel hadakozott Szentendrén, milyenek voltak börtönévei a pesti vármegyeházán, és miként próbálta könyvét külföldön – állítólag Strasbourgban – kiadni.

A kiállítás 2025. november 27-től 2026. május 31-ig, csütörtöktől vasárnapig látogatható 10 és 18 óra között a Ferenczy Múzeumban.

Kerettörténetek -  Válogatás a Ferenczy Múzeumi Centrum gyűjteményeiből. FERENCZY MÚZEUM A kiállítás 2030.01.06-ig látogatható. Kurátorok: Bodonyi Emőke, Iberhalt Zsuzsa, Kozák Zsuzsanna, Muladi Brigitta, Szabó Noémi

 A Ferenczy Múzeumi Centrum több mint kétmillió tárgyat őrző gyűjteményei egyszerre időtlen, ugyanakkor folyamatosan változó történeteket mesélnek. Jelen kiállítás ezt a hatalmas anyagot nem lezárni, hanem megnyitni kívánja: egy olyan szubjektív, mégis reprezentatív pillanatképet kínál, amelyen keresztül felrajzolható a szentendrei művészet százharminc éves, rétegzett, sokszínű íve. A Ferenczy család modern szemléletű örökségétől indulva a Régi Művésztelep plein air és konstruktív hagyományán át jutunk el a Vajda Lajos és Korniss Dezső köré szerveződő alkotókhoz, akik a szürrealizmus és a népművészeti gyökerek összefonódásából teremtették meg saját, egyedülálló látásmódjukat. Innen vezet tovább az út az Új Művésztelep stilárisan és műfajilag sokrétű világához, majd a Vajda Lajos Stúdió szabad szellemiségéhez, dadaista humorához és a Szentendrei Grafikai Műhely kreatív közösségi kísérleteihez. Célunk, hogy gyűjteményünk rendkívül gazdag anyagát a látogatók saját egyéniségük, érzékenységeik szerint fedezhessék föl, hogy ne csupán szemlélésre, hanem személyes kapcsolódások kialakítására is nyíljon lehetőségük. Ezért az egyes termekben különféle székeket helyeztünk el, új, izgalmas nézőpontokat felkínálva.

A szék – mint az emberi jelenlét, figyelem vagy épp megpihenés szimbóluma – lehet kényelmes vagy kényelmetlen, ismeretlen vagy otthonosra koptatott. Egy hely, ahol valaki előttünk ült, és amelyet majd éppen mi hagyunk üresen. Széken ülve dolgozunk az íróasztalnál, ebédelünk családunk körében vagy dőlünk hátra egy jó könyvvel. Ülve utazunk, ülünk a templomban és az orvosi váróban. A múzeumi terekben való élményszerzésnek is fontos tartozékai az ülőalkalmatosságok. Paul Klee, szürrealista festő szavaival: „Egy kép megértéséhez székre van szükség. Miért éppen székre? Hogy a lábak, amikor elfáradnak, ne zavarják az elmét.” Amikor a műalkotások között elhelyezett, különleges székekben helyet foglalunk, a minket körülvevő tárgyakra tekintve új gondolatok ébredhetnek, a hozzájuk kapcsolódó kerettörténet átíródhat. Így a Ferenczy család művészetét bemutató teremben Ferenczy Károly festőszéke, a felfedező folyosón egy időutazó fotel várja a látogatókat. Miként változik a tapasztalásunk általuk? Az ikonikus alkotások és a raktárak mélyéről előkerült ritkaságok, a váratlan tárgyi találkozások arra invitálnak bennünket, hogy együtt fedezzük fel, hányféle valóság és nézőpont rakódik egymásra a szentendrei művészet történetében.

Vajda Lajos és a Posztmodern VAJDA MÚZEUM A kiállítás 2026.11.29-ig látogatható. Kurátorok:Szabó Noémi

A Vajda Múzeum évről évre frissülő kiállításokon keresztül tárja fel a 20. századi magyar művészet egyik legjelentősebb alkotója, Vajda Lajos (1908–1941) életművének belső korszakait, eszmetörténeti összefüggéseit és a korabeli művészeti áramlatokkal való kapcsolódási pontjait, miközben teret ad a legújabb kutatási eredmények bemutatásának is. Az utóbbi évek három tárlata minden alkalommal új megvilágításba helyezte az életművet: közönség elé kerültek korábban ismeretlen vagy külföldön lappangó művek; feltárult a Haluskai-tanya története; és alapos kutatások nyomán kirajzolódott, miként kapcsolódnak Vajda egyes alkotásai Szentendre ikonikus, archaikus részleteihez, épített örökségéhez és helytörténeti rétegeihez.

A négyrészes kiállítás-sorozat záró állomása, a Vajda és a posztmodern tárlat gerincét ezúttal is a művész főbb alkotói periódusait reprezentáló válogatás adja, ugyanakkor ismét lehetőség nyílt egy frissen előkerült, szenzációs mű bemutatására. Nemrégiben bukkant fel egy, a franciaországi periódushoz köthető montázs, amely témaválasztásában is atipikusnak tekinthető, új szempontokkal gazdagítva az életmű értelmezését. A kivételes jelentőségű alkotás minden bizonnyal Vajda Lajos 1932 és 1933 között, franciaországi tartózkodása idején készült. A mű hordozója egy Dél-Franciaországot ábrázoló Michelin-térkép; hátoldalán egy versenybicikli körvonala bontakozik ki, Vajdakarakteres, letisztult vonalvezetésével. 

Vajda Lajos hatása nem csupán az Európai Iskola (1945–1948) alkotóin, illetve a Szentendrén 1968-tól fellépő művészgeneráción érhető tetten, hanem számos kortárs művész gondolkodásában és gyakorlatában is tovább él. A kiállítás egyik terme azt kívánja felvázolni: miként ágaznak szét az 1980-as évektől napjainkig — a posztmoderntől a kortárs tendenciákig — azok a markánsan eltérő művészi utak és alkotói pozíciók, amelyek Vajda komplex szellemiségéből erednek. El Kazovszkij a kisajátítás gesztusán keresztül formálta és írta át képregényszerű narratívává Vajda egyik, 1936-ban készült rajzát. Kovács Péter érzékeny, gesztusalapú, drámai rajzművészete szoros rokonságot mutat Vajda utolsó szénrajzaival, míg Birkás Ákos portréfestészethez fűződő, intellektuálisan összetett viszonya mély szellemi rokonságban áll Vajda ikonos képeivel. A legfiatalabb generációt képviselő Szemző Zsófia régi fotókat felhasználó, monumentális kollázsainak antropológiai gondolkodásmódja éppúgy az emberiség kollektív társadalmi tapasztalatairól és ambivalenciáiról mesélnek, mint Vajda Párizsban készült montázsai. A falakon így négy radikálisan eltérő, mégis koherens és autonóm művészi világ lép dialógusba a távoli, közös forrással: Vajda Lajos művészetével.
Vajda Lajos páratlan és mély szellemiségű életműve a magyar kultúra felbecsülhetetlen értéke. E hagyaték gondozójaként a Ferenczy Múzeumi Centrum kiemelt felelősséget visel az érzékeny, sérülékeny papíralapú művek fizikai megőrzéséért. Ennek jegyében a jövőben új bemutatási rendszerben tervezik közreadni Vajda Lajos életművét, tehát ez az utolsó lehetőség, hogy testközelből láthassuk Vajda alkotásait.

Vissza a jövőbe -  Szentendre az 1920-as években SZENTENDREI KÉPTÁR A kiállítás 2026.10.06-ig látogatható. Kurátorok: Szilágyi Zsófia Júlia

Szentendre a 20. század elején átmeneti korszakot élt meg. A századforduló óta egyre intenzívebbé váló magyarosodás alapvetően megváltoztatta a város társadalmi és kulturális szerkezetét, majd az I. világháború, a Tanácsköztársaság és a trianoni békeszerződés traumái gazdasági és politikai bizonytalanságot hoztak. A korábban soknemzetiségű, de főként szerb vezetésű település ebben az időszakban kereste fejlődési lehetőségeit. Szentendre ekkor falusias hangulatú, kereskedő és kézműves hagyományokra épülő kisváros volt, azonban az 1920-as években induló folyamatok másfajta jövőkép felé terelték.

A korszak meghatározó alakjaivá a városba kívülről érkező polgármesterek váltak; programjukban a modernizáció, az infrastrukturális fejlesztések és az idegenforgalomra épülő jövő kialakítását fogalmazták meg célként. Elképzeléseik nem feltétlenül váltak elfogadottá, az időről időre megerősödő helyi lobbi a város nagyközséggé alakítását szorgalmazta. Persze a város fejlődési lehetőségeit a helyi és országos vezetők vízióin túl földrajzi helyzete – a Duna, a Pilis és Budapest közelsége –, a folyamatos népesség- mozgás, valamint a mindenkori államhatalomhoz fűződő viszony is erőteljesen befolyásolta.

A mából visszatekintve a művésztelep törekvő felkarolása 1926-ban egy (képző)művészetre épülő városimázs létrehozásához teremtett alapot. A Vissza a jövőbe tárlat a szentendrei Régi Művésztelep megalakulásának százéves jubileumához kapcsolódóan a befogadó város társadalmának néhány közismert és kevésbé ismert szereplőjét, a település fejlesztésének dilemmáit, átalakulásának tendenciáit idézi meg, jórészt korabeli fotók által.